Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Sniffany Felnőtt Meséi

Happy Samhain

2024. október 31. - Sniffany

As darkness fall, the veil thin,
The year is drawing nigh.
Shadows lengthen, gather strength,
The year is drawing nigh.
The dead they stir, and look around,
The year is drawing nigh.
Tonight they walk, tonight they dine,
The year is drawing nigh.
The sinks down, she’s dying now,
The year is drawing nigh.
Beneath the hills, the dying sun,
The year is drawing nigh.
Hollow hills, they open wide,
The year is drawing nigh.
Faerie folk, the mighty dead,
The year is drawing nigh.
Samhain’s fires, burning bright,
The year is drawing nigh.
To dance around, in death’s embrace,
The year is drawing nigh.
Ancestors dead, some long gone,
The year is drawing nigh.
We tip a glass, we place a plate,
The year is drawing nigh.
Death stands up, tonight he reigns,
The year is drawing nigh.
In darkness strong, the dying year,
The year is drawing nigh.
The revelers grow deathly quiet,
The year is drawing nigh.
All knees bend and all tongue stilled,
The year is drawing nigh.
For Death takes all and all will come,
The year is drawing nigh.
The Gates of Death, they open wide,
The year is drawing nigh.
His face you meet, at Death’s great doors,
The year is drawing nigh.
A friend, a judge, a lover, a blade,
The year is drawing nigh.
His embrace is sweet, but deathly cold,
The year is drawing nigh.
In love he strips you, bone from bone,
The year is drawing nigh.
Nothing left, you pass beyond,
The year is drawing nigh.
The veil it parts, the doors swing wide,
The year is drawing nigh.
Your last strong breath, last ******,
The year is drawing nigh.
And through you go, to what’s beyond,
The year is drawing nigh.
But Death’s great doors and Life’s fair doors,
The year is drawing nigh.
What’s dead and gone, will be reborn,
The year is drawing nigh.
A new breath breathed, a new day dawns,
The year is drawing nigh.
Death to Life, he takes your hand,
The year is drawing nigh.
All is gone, but all in new,
The year is drawing nigh.
The new dawn’s sun, in the east,
The year is drawing nigh.
The cold it flees, the shadows hide,
The year is drawing nigh.
Dark Samhain’s night to new year’s light,
The year is drawing nigh.
What was dead has come again.

 

Life is a bitch but so am I so fuck the world & let's get high

A temetés és az esküvő ugyanolyanok. Miért reptetnek galambokat mindkét tradíciónál...? Most akkor a test halálakor szárnyal szabadon a lélek, vagy mi van? Azt hittem értem a lényeget, de minél többet tapasztalok és fogok fel a létezés értékéből annál inkább rájövök, hogy szart sem tudok. Szerintem a többiek is csak okoskodnak. Nincs válasz, nincs jövőkép, nincs utópia, nincs happy end. 

A túlzott életigenlés és pozitivitás és a depresszió, örök agónia és sötét pesszimizmus ugyanott gyökerezik. 
Menekülhetsz ebbe is, abba is. Felfoghatod így is,  úgy is. Annyi szabadságod van, hogy megküzdési stratégiát válassz. Meg vallást. Életfilozófiát.

Mindig az szopja be, aki itt marad. 

Halálfélelem. Életösztön. Soványmalac a jégen. 

Az utódnemzés nem kis csoda, nem önmegvalósítás. Reprodukciós kódolt ösztön, félelem attól, ami elkerülhetetlen, egy álszent önáltatás és remény, hátha nem maradsz egyedül, hátha nem rohadsz el lassan és pusztulsz el (el fogsz) és a gyereked is el fog.

Evolúció. 

Kiteszel egy másik érző, gondolkodó emberi lényt annak, amitől te is elemi szinten rettegsz és abba csomagolod, hogy az élet szép és csoda és a halál a vele járója, és minden napért hálát kell adni és így is totál megéri. 

Ha mázlid van, nem leszel rákos, rokkant, és nem húzod addig, hogy egy rothadó fertővel teli kórháznak csúfolt horror hotelben végezd be. 

A természet csodálatra méltó, de ez a halandó human experiencenek kialakított tér a világ  akkor is egy groteszk és ijesztő hely. 

Mi történik 2020 óta? 

Kolibri vs Veréb

 

desperados_iii_kate_o_hara_dangerous_2.jpg

Ha madàr volnék
Kolibri
Szìvem 1200-at ver
Egyetlen percben
Egyetlen töltény
Elég.
Nem kell 9 mm
Se' colt
Egy apró kolibri
S te hol(t)
Vagy?
Pontos célkereszt
a szìved közepe
Làthatatlan fegyverem
tűpontos lövege
Madàrdalt dalol

 

 

 

Mennyi, mennyi madár…

Vajon miért nevezik a férfiakat verébnek?

Egy fecske miért nem csinál nyarat? (Ha elég nagy, végül is lehet forró a nyár…)

Költöző madár. Fészekrakó. Csak nehogy a gólya hozza.

Dögkeselyűk kőröznek mindenütt.

De még nem vagyok halott.

Rózsaszín flamingó, fél lábon is kibírom

Ha akarod héja, vagy vadászsólyom vagyok,

Tojásaidon te ülsz, míg én prédát kutatok

Te kalitkába zárt papagáj vagy, de én

ösztön-ragadozó.

Szabadságnak csúfolt égbolt illúzió

kékre festett, felhős szettek

Éjszakai sötét, bagoly szemek

Óriás pupillák

Nem a tetszéstől, nem a szerelemtől

A vérszagtól olyan tág.

Macska-egér játék helyett

Karvaly meg a pocok

Addig marcangolom

áldozati tested

ameddig még mozog.

Nem vagyok bábu, igazi gyerek vagyok!

Nem vagyok AI. Igazi ember vagyok bizonygattam újra meg újra, de már magam is kezdtem kételkedni emberi mivoltom valóságában. 
Természetesen. Az ujjlenyomat és személyazonosító igazolvány szám egyezik az adatbázisban rögzített nyilvántartással. Valódi személy vagy felelte az udvarias, megnyugtató, női hangtónus. Egyáltalán nem volt robotikus. Mint egy kedves recepciós, vagy hostess lány a Váci útról. 
– Valódi érzésekkel tettem hozzá halkan és egy aprócska, elfojtott, mélyre temetett részem akkor titkon azt remélte, hogy mégiscsak AI vagyok. 

DMT Diaries Throwback 2020 - 1st Breakthrough experience

2024 Július valahanyadika, Budapest, kurvameleg 
Kiváló időzítés ez egy kis pokoljárásra. 

 samara.jpg

2020 február, lockdown előtt

Miért pont most? Vissza a gyökerekhez. Az első breakthrough, villanykörtéből hekkelt pipából hevítve, inhalálva. Level engineer. Három Junkie fiatal, psychonauta, szomszéd, útitárs, karmic synergy.

Február volt, és én két hónapja tiszta voltam, home officeról szó sem lehetett. Próbaidő az új pilote projectes pozimban, egy lélekgyilkos multinál.
Vasárnap kaptam a hívást, hogy menjek, mert most van. DMT kristálypor, darkwebről.

– Én holnap dolgozom. Nem lehet.

– Businiess man’s trip. Bízzál bennem.

Valóban, nemhogy lejövője nem volt, még a lelkem is könnyedebbnek tűnt másnap, a szorongásos szorítás enyhült – egy időre. Tartósan persze nem múlt el. Az élményért a pokolig süllyedtem. A sajátomig, amit én teremtettem, vagy nekem teremtettek születésemkor – ahogy tetszik....

***

2024, július

....ennél a mondatnál abbahagytam a poszt írását, a Wordöt is becsuktam, az ablakkal együtt. Először a szirénázás zavart meg, aztán a konyha ablakon beáradó fehéresen gomolygó füst. A közeli ház kigyulladt a lakótelepen. Nem lett volna kellemes érzés a pokol tüzében elevenen égő trip részletes leírást folytatni és megírni, hogyan purgáltam el, miközben a lakótelep lángokban állt, a mostani fizikai valóságomban. Körülvesz az entrópia.
Szikrázó szinkronicitás volt ez, de szerencsére hamar eloltották a tüzet. Legalább nem a mi házunk, nem a mi értékeink, nem az én apám, szomszédaim. Bár a falfúrós-flexelős megérdemelne egy kis pokolban elkárhozást. Meh.

***

2020 február 

Mielőtt neki kezdtünk a fogyasztásnak, mantrát hallgattunk. Már nem tudom pontosan mely istenséghez szóló könyörgés, hogy kikerüljünk a Samsarából. Naív hülyegyerekek voltunk, kísérletező kíváncsisággal, a magunk fajtára jellemző tág tudattal. Talán egy kicsit még mindig azok vagyunk, de hát ahhoz, hogy bölcs légy és elfogadó, egyszer lázadó kellett legyél. A szüleid, a rendszer, az egység, az univerzum ellen. Jó pap holtig tanul, tán még azután is, ezt nem tudtam meg a DMT tripben megjelenő entitástól.

 

Kemikália íz, inhaláció. Kétszer kellett belélegeznem, unszoltak, hogy még-még. Még nem vagy ott. Tartsd lent, Ne fújd ki, szívj rá. Amíg csak tudod, míg a tüdőd bele nem sajdul.
„Legyen meg neki a breakthrough….”

 

Amint kileheltem a lelkem az első alig várt lélegzetvétellel, az sóhaj nem megkönnyebbült, inkább végzetes volt. Átlökött. Egy századmásodperc alatt. Nem tudom semmihez hasonlítani a képi világot, az érzést, az időérzékelést. A helyet sem, ahol voltam, ha egyáltalán még léteztem.  Pokol…?

Ha vizuális leírást szeretnék adni, azt mondanám, egy dark trip szerű magyar népmesékbe kerültem, afféle oldalrajzos, két dimenziós síkra. Szó szerint sík, kivéve a tallér/érme szerű korong, mint azok a pokémon tazók a régi Cheetosban, kör alakú formájú volt és pörgött és pörgött, iszonyú gyorsan. Akár egy szerencsejátékban, egyszerre megállt. Kipörgött rajta az ördög vörös, hegyes orrú, feketén kontúrozott feje. Szintén profilból ábrázolva. Most, ahogyan négy év után írom ezt is annyira élesen él bennem a kép, talán le is tudnám rajzolni azt az egy motívumot. Igazán nem bonyolult rajz, hiszen rajzfilmet néztem, kézzel rajzolt mesét.

– Még nem. Takarodj vissza! – ez volt az üzenete. A fejemben visszhangzott.

Tudtam, hogy még dolgom van.

Hétszer égtem el a pokol tüzében. A purgatóriumban rétegesen égett le rólam az összes emberi érzés, bűn, gyarlóság. A szerelem, a félelem, a vágy, a szorongás, irigység, féltékenység. Fájt, és mégsem. Egyszerre éreztem, hogy elevenen égek, de nem a fizikai síkon. Gerincvelőből remegtem. Miközben semmi más nem vett körül, csak az asztráltestem nyaldosó lángok. Nem tudom mennyi idő telt el, mennyi idő alatt.

Amikor kiköpött, ha úgy tetszik visszadobott a 2020-as emberi időszámításba, az jóval lassabb volt. A fal, a függöny, a gázvezeték már folydogáló, LSD-szerű, megnyugtatóan ismerős vizuállal hullámzott a belvárosi kis szobában. Mély levegőt vettem, s bár nem sírtam fel, de megilletődötten, mint egy ijedt csecsemő, úgy pislogtam körbe. Bámultam mint borjú az új dimenziókapura. :D

A két társam türelmesen, csendben várt rám.

– t’s good to be alive, huh? – nézett rám mosolyogva L. Shiva, a szemében azért felfedezni véltem némi tapasztalt, együttérző borzongást, az élmény megosztásának öröme mögött. Ő is megtette a maga kanosszajárását, mintha nem ugyanaz a siheder bámult volna rám. Elfordítottam a fejem. 

– Fú, bazmeg.

– Hol voltál?

– A pokolban. Elégtem a purgatóriumban.

– Ez nem ér, baszdmeg. Engem a természet anya ölelget, te meg az ördökkel találkozol és elpurgálsz – mondta IG hisztis féltékenységgel, de azért érdeklődve hajolt előre.

Összepréselt ajkakkal nyeltem le a zsörtölődő leosztást, ami kikívánkozott belőlem. Most tényleg egymás tripjére irigykedünk? Ölelgettek volna engem is Fűzanyó tövében…

Eltelített a  megnyugvás és a szeretet.

Hálás voltam, mert biztonságban voltam. Nem volt cinkelés, nem volt visszaélés. Tiszteletteljes várakozás, felváltva, afféle szakrális körben. Szeánsz, rituálé. Nem sok safe trippem volt, zavartalan, vagy olyan, ahol teljes bizalommal elengedhettem magam. Többnyire módósult tudatállapotban is készenlétben kellett lennem, hogy a körülöttem lévők közül senki ne éljen vissza a kiszolgáltatott, kitárt elmémmel és lelkivilágom gyengébb pontjaival.

    ***

Hétfőn nem volt gyomorgörcsöm munkába menet. A lépteim, a lelkem könnyedebbek érződtek, pedig ugyanaz a szar várt, mint előző héten. Self medication, kísérleti jelleggel. Néhány napig, talán egy hétig eltartott ez az állapot.

***

2024 augusztus, Open air buli

 pf.jpg

- Mássz le onnan, le fogsz esni.

- Á, nyugi, jó a balanceom, nézd még hakkenezni is tudok a kút peremén. Csak Samsara ki ne másszon a kútból.

- Samara. És az nem kút, hanem bográcshoz tűzrakóhely.

 

 

Légy szűzies, de vedd torokra gond nélkül

Fájdalomra élvező műértők, értékbecslők
eredetiségvizsgálók és recskázók
Az avantgard káosz
A modern festészet fröccsentett festék
egy üres vásznon - csak tessék
lássék;
Ez itt az üres életem, exhibicionizmus
paradox lételem
A művészet arconspriccelése
A dráma elviccelése
Szatír vagy szatíra?
Segít a szatíva, a sav
ha savazzák az apadó kreativitást
Az ismétlődő sablongyártást
futószalagon
Hiába mondják: alkoss szabadon!
Hazudják, mint ahogy az elemzést 
sem értik, költőien kérdik egyre:
Mire gondolt a költő?
Semmire sem elegendő emberöltő. 

 

"Stresszmentes ország nem létezik. Különben a fekák nem léptek volna le Jamaikából Barira..."

Negyven fokban is western csizma, bűz és rothadás. Pálmafák, tenger, pizza. 

A mérleg nyelve hol erre, hol arra billen. Én is leszoktattam magam a social mediázásról, főleg, hogy a segg főnököm és kollégáim azt hiszik milliomos vagyok, ha külföldre megyek nyaralni. Az nem baj, hogy dél-olasz az olcsóbb, mint a kibaszott Balaton.

Mindig tévhitbe ringatom magam azzal, hogy én majd enni meg aludni megyek olaszba'. Negyedik napra megint éhgyomorra vedelem a Messinát. Mi mást... ?
A strandra mire kiérek folyik rólam a víz, a naptej, átázik a ruhám, pedig még bele se mártottam a fenekem a tengerbe. Pihenni egy pillanatra sem lehet, mert vagy a gyerek ordít, vagy az anyja, hogy Alfredo, vagy a hűtőtáskát húzó árús, hogy Cocco frutto, kánonban a többi minden más árussal. Prego. Prego. Prego.

A kaja persze odalevős, meg imádom a tengert. A napot kevésbé. Egy emberben sok paradoxon elfér, engem többnyire azok tesznek ki. 
Magamat a napra nem, csak az árnyékba, ötvenes gyereknaptejjel és megégek első nap. Vörhenyes a porcelánbőröm, legszívesebben sírnék, mint egy kislány, hogy haza akarok menni. "Miattad jöttünk." visszhangzik vádlón a fejemben. De Te mindig úgy megnyugtatsz.

Megszereled a klímát, amit "unalmamban" elállítottam. Megtervezed az útvonalat, amit én akartam, de persze a kínai telefonomon nem működik a net itt délen. Megmentesz magamtól is. 

Jó itt, egyébként. Máshogy kihívás, mint otthon, be is szorongok rendesen, mikor letelik. A gép szerény 2 óra ötven percet késik hazáig. Bassza meg a wizzair, de már a Lufira se bíznám a hörcsögömet, háromszor ennyiért. (A Balaton oda-vissza tízezer lett volna, a szállás ötvennel drágább... még spóroltam is, amúgy. )

A házigazdáék jóarcok, de azért elsunyulják a szigszalaggal heggesztett klímacsövet és a falból kiálló wc tartályt. Az airbnb galéria csupa dizájn, szín és dekor volt. A dekor, mint életveszélyes, éles propeller áll ki a falból, kajak mozog, ötször megyek neki, míg leülök az asztalhoz egy kurva kávéra. Vagy még egy sörre.

Néha attól fosok, hogy séta közben lopják le a papucsot a lábamról. Néha a gyorskajától és rengeteg fagyitól, amit természetellenes mennyiségben viszek be a szervezetembe. De hát itt este hat előtt esélytelen emberi eledelhez jutni. Siesta. Seperc alatt átáll a bioritmusom, fél tízig alszom, én az early bird. Nem lehet itt másként. <3

Összehasonlítva ez nem kevésbé gyomros, mint Szicília. Toszkánánál jóval tisztább, de vadabb is. Az emberek is kattantak. Szerintem a páratartalomtól és a minden logikát nélkülöző infrastruktúrától lehet. Azt mondod, ne blicceljünk a buszon, mert nem tudod milyen az ellenőrök és a közeg helyzete.
 - Ilyen - bökök rá arra a kibelezett jegyszkennerre, a buszon. Megmarad két bigliettonk emlékbe. 
És néhány egy eurós hűtőmágnes, amit az olasz kínainál vadásztam, mert simán felülmúlja a három eurós főtérit.

Nem jövök többet ide ennyiért, de van egy olyan érzésem, hogy három éven belül megint itt kötök ki, csak másik országrészen. :D 

Stoned Ape Theory

 

"We are consciousness. We may not always be monkeys.” - Terence McKenna

 

begombázott majmok vagyunk csupán, főleg a férfiak nem másztak le a fáról

majmok vagyunk mind, a kismajomnak kell a napi banán adagja

a kínai zodiákusom majom

ott mászik a falon

az utánozó

 

Cikk a témában úgy amúgy:

Butterfuck

hernyu.jpg

Fuck the system & Fuck society
I'm way too fucked up on drugs,
but I can't stand sobriety

Nature is the only sanctuary
Peace of mind 
where my old soul actually
rests in pieces
six feet under
on the ground
barefoot standin' is
the new way of the underground

I'd fly free as a beautiful butterfly
but I'm really just a worm
I'm getting horny only for
Earthporn
Locked up in this human body is
outline of life form

Babar és egyéb nomád orrmányosok

az inspiráló anthem ahol zaklat a baklava :D <3

 

Hűs lombok, épp' annyi fény, amennyi szükséges ahhoz, hogy a derengő arcok összemosódjanak a rövid látótávolság határát átlépve. Óriás éjjeli moly árnyéka a fénydekoráció eltorzult színei közt motoszkál a chill sátor sréh vásznán. Ekkorára nőhetett vajon, vagy optikai csalódás csupán?
Vagy túl készen vagyok.
Nem, az már rég nem, nem vagyok már húsz éves. A kevesebb több, a közepes pont elég. A surrounding, ami itt körbevesz, a civilizációtól éppen csak egy villanypásztornyi kerítéssel izolált erdőszéli csoda csalogat befelé, oda, ahol már nincs ösvény, csak cserlye, ezer tüskével teli vékony gallyak és az ismeretlen vadtermészet.
Nem túrázunk vakon, felkészületlenül. Csak sétálgatunk, ártalmatlan kóborlás ez, nem túl messzire letérve az ismert, bejárt utakról. Amúgyis a zene miatt jöttem és a nomád, nyers, puritán kóstolóért. Nem gödörbeszarós illegál, de súrolja a szintet.  Egy kiégett irodistának, panelgoásnak, pont beadja.

Kiszakadás. Beolvdás. Órákig tart mire átszellemülök és megnyugszom. Több nap kéne, több idő, több türelem, több...

Ennyi van, ezzel kell gazdálkodni. Ingázunk a techno és a szurdok dark ütemei közt. Néha összeolvad, vagy fedi egymást, nem teljesen, de azért letisztulatlanul váltakozik, itt-ott elcsúszva a stílusok közt. Úgy utaztat; azt hiszed ez most az lesz, aztán vált és megtréfálja az elméd. Ismerős, becsalogat, tévútra visz. Meglep. Ha untat váltasz. Csúszik a line up, csúszik a kép, csúszom szét én is, szinte már szép.

Nem gondoltam, hogy a chillben serkentőn nyugodtan folyok majd; csaknem elalszom - először. A második sessionnél sírhatnékom lesz, pont, mint azoknál a jóga órás mantrás mediknél. Én nem tudom kiüríteni az elmém, sem hagyni szabadon áramolni az érzéseim, majd egyszerűen elengedni őket. Mindig sírás a vége, ezért választom a nyughatatlan high bpm-et, a sebességet. Soha sincs csend. A csendben minden élesen visszhangzik a fejemben, nem bírom elviselni... A szabadság fél hétvégényi érzéséért menekültem Somogyig, hát innét meg már hova tovább...?

A saját fejemből úgysem szabadulok ki.

Egy tisztásra érek, ahol már nincs sátor, nincs ember, a zene csak foszlányokban visszhangzik odáig. Két tiszta, használatlan, ép és száraz zsebkendő hever egymáshoz közel, mintegy jelölve az utat. Biztos kiesett valaki zsebéből. Vagy az erdő szelleme előre látta a sírásom és itt hagyta nekem, nehogy kiáradjon a Tetves-Patak attól a tengernyi előtörni készülö könnyzuhatagtól, ami jó ideje nyomja a szívemet és kikívánkozik. Leülök, kézbe veszem az egyik zsepit és orrot fújok. Örülök neki, hálásan elmosolyodom az apó szinkronicitásért, szükségem volt rá. A zsepire. A sírásra. 
Babarra. A természetre.
Mosolyogva törölgetem a könnyeim. 
A feszültség egy áldott pillanatra végre békét hagy maga után bennem.

 

Kellett a mezítláb taposás a sámándob gyors, transzállapotot idéző ütemeire. Lehunyt szemmel toporzékolok a természetesen egyenetlen talajon. Nem félek üvegszilánktól, söröspohártól. Nem félek most semmitől, attól sem, hogy átázom. Menstruálok, de nem fáj, vulgáris-véres természetesség ez is, pont, mint a szökellő szarvas a kukoricás mellett. Kiszabadultam a kalitkából egy kicsit és most nem is tudok mit kezdeni az ingerekkel. Unom itt, unom ott. Nevetek magamon. Még mindig jobb, mint bezárva, a halovány fényű monitor előtt, digitális rabszolgaságban töltve a napjaim.

Hálát adok azért, hogy végre levegőt kapok és, hogy friss ivóvizet tölthetek a nyári éjszakában. 
Minden pont úgy adja ki, ahogyan kell. Más a timeline és én ráengedem magam. Nem kell pszichedelikum, hová torzítsam és tágítsam már az elmém, hová repítsem a tudatom...?

Nem gondolok a visszatérésre. Lefutom a köröket. Itt is, aztán majd otthon is. A föld lassan kering, és én hiába sietek olyannyira.

Mindig, mindig ugyanott kötök ki.

Itt a darkban is ezredszer. Mosolygok és arra gondolok, hogy másnak vajon mit adhat mentálisan a szurdok.

 

- Nemár, hogy elhagytad a káosz csillagod
- Ó nem is vettem észre, hogy leszakadt.
- Majd pyrozok neked másikat. A fehu rúnád megvan? 
- Az meg, persze, itt a tárcámban.
- Jó, chargeolódjon csak.

- Mit akarsz te a káosztól? - hallom a hátunk mögül. Talán csak én, talán ez is a fejemben szól csupán, pedig egészen éles és valódi fojtott férfi hangú suttógó kérdés.

Egy pillanatra elgondolkodom, hogy gúnyos, kíváncsi, vagy ötletet merít. Valójában, semmi köze hozzá, és nekem nem muszáj minden kérdésre felelnem. Kiváltképpen, hogy meglehet, csak a saját túl élénk fantáziám szülötte kérdés, mely csak az én skizoid fejemben hallatszik. 


- Na, veszünk egy sört és megnézzük a technot? Hátha kezd majd a francia DJ-d - kérdem és hátra sem pillantva indulunk el a másik vektor irányába.

 **

Psybaba második fele jobban beadja, mint Khaos Sektor. Egészen magával ragad, már másik síkon taposok. Szemem sarkából fehér elsuhanó entitást látok - talán csak elsétált ott valaki, gyorsan. Az erdő pszichedelikumok nélkül is játszik az érzékeiddel. Nem ijesztő, de azért nem is egészen szokványos. Otthon mindenki olyan lassú... nem is lassú, robotikus. Mesterkélt, szabályozott. Néha nem tudom, hogy én vagyok túl hyper és nyugtalan, vagy ennyire halott a társadalom. Ezerszer kiégtem, a gyermek mégis tombol bennem. "Úgymaradtam", valahol. Néha fáj, néha leszarom, néha bottal piszkálom meg a szellemi sírköveket, hátha feléled bennük a spirit. 

Gyászolva arrébb állok és keresem az életet. Mert az élet utat tör, a folyó kivájja a medret a mozdulatlan terméketlen talajban is, finomra csiszolja a kövek éles, szúrós széleit. Hosszú folyamat, a száraz, repedezett földből apró, zöld foltokban jelenik meg az aljnövényzet. Életciklusok, fázisok, szakaszok. 
Ez most más, mint öt vagy tíz éve, de még szükségem van az élettére, a mozgásra, az ingerekre. Táncolni akarok még, míg visz a lábam. Ha nem is eufória, de pillanatnyi örömfoszlányok, érzések és realizációk. Semmi forradalmi, de apó fejlődések és tudásfoszlányok. 
A természet így is magába fogad, ha magamat és a civilizációt, melybe beleszülettem elfogadni képtelen vagyok is. Így, ennyi idősen, felnőtt testben, tinédzser lelkülettel, ami kiégett, de még szikrázik. Hisz valamiben, ami talán menekülés a szürke szellemi halálból és teljes tespedésből... Talán létező jelenség, bár kézzel nem fogható. Isten, entitások, démonok, energiák, megmagyarázhatatlan univerzumfejtegetések. Voltmár. Kiábrándultam, aztán megint visszatértem, hogy újraértelmezzem, mai fejjel, más filozófiai perspektívából. Olyan tapasztalattal, amire szert sem kellett volna tennem, de ha már így történt, nézzük meg, hová vezet és, hogy végződik. 

Úgysincs jobb dolgom. :)

**

Könnyek közepette
Szeretlek, Babar
Nem vonz az USA
Főleg nem Quatar
gazdag olajmàgnàs
életvìzért kapar.
Struccpolitikàt kövess,
Kurva!
A helyzet durva
Ez Kelet-Európa
Dugd fejed homokba!
Mìg màs farkàt màrtja
beléd.
Màrtìr vagy, de gazdagon
megterìtett, iszlàmra megtérìtett
asztalon ételt tesznek
eléd.
Életnek hazudott
létformàt vetìtenek
(Kizàrólag Neked)
virtuàlis jàtszòteret
Ròzsaszìn Barbie-
vilàgodra épìtenek.
Mennyit ér a dromedàr;
vagy egy egész karavàn
kétpúpu teve?
Valuta àlmot vàltva
valÒra vagy svàjci frankra
megvesznek kilòra
kendőzetlen valòsàggal
elkendőzött arc
Nincsen béke
...sosincs vége
nincs szabadsàg
csak szélmalomharc;
harcmezőn nyìlt
életviràg szàràn
friss vér még a sarj.

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sniffany Meséi (@__sniffany___) által megosztott bejegyzés

 

 

Life fucks me harder than you

life_fucks_me.jpg

Attól, hogy lesüllyedtél a ribancmedence aljára, nem muszáj kihúznod a dugót. A közös rohadás. Az maradt. /Queen of the Stones - Sniffany/

 

Az életfának a gyökere rohad
Az elefántnak az orrmánya
A fánknak void a közepe
A cukormáz kemikália
Hamis adalékanyag
az ìze végett.

A Múzsa

belethblackandwhite.jpg

 

 

Unottan punnyadtam a backstage sarkában, egy kopott, szakadt huzatú, mustársárga fotelbe süppedve. Teljesen lecsúszva félig fekvő pózban tespedtem, mintha csak otthon terpeszkednek a tévé előtt. Pici pocakom enyhén gömbölyödött, azon pihentettem a telefonom, amin valami színpárosítós játékot húzogattam, hogy lekössem a kezeimet.
Addig sem gyújtottam, rá, vagy piáltam unalmamban.

Így is volt már bennem bőven, de nem igazán dobta fel a kedvem – persze így is jobb volt, mint teljesen tisztán. Néha felpillantottam, de csak fél szemmel. Semmi érdekfeszítő.
Kipakolt, magukból és ruhájukból kivetkőzött ribik, barátnők, hostess vagy éppen promoter cimkét viselő lányok. Minden DJ faszira legalább kettő jutott. A srácok kokóztak, piáltak, röhögcséltek, némelyek meg komolyan, befeszülve dugták össze az aznap estére összeállított szetteket szakértve, folyamatosan elégedetlenkedve. Nem mintha nem lenne nagyjából mindegy, éjféltől úgyis mindenki szanaszét van, a fele az estére sem fog emlékezni…

Ezeknek ez volt az életük. Meg a kábelek. Kábelrengeteg-káosz.
Elharaptam a rózsaszín rágógumi lufim. Nagyot pukkant, de nem hallatszott az odakintről beszűrődő basszustól, amitől a backstage telematricázott ajtaja enyhén rezonált, és a rágógumi pukkanásával egyidőben résnyire nyílt.

Vékony, visszahúzódónak tűnő, helyes, amolyan girl next door-szerű lány slisszolt be rajta. A nagydarab, kopasz protein malacra emlékeztető security-s feje felbukkant egy pillanatra az ajtórésben.

Az elsőre zordnak tűnő arc cinkos kacsintást és egy futó mosolyt eresztett meg felém. Aznap este először szélesen és szívből elmosolyodtam. Mad sokszor húzott már ki a szarból. Pontosabban a szar alakok közül, akik nem voltak tisztában a „Női NEM” fogalmával.
Jobb volt így és békésebb is. Senkinek sem esett bántódása.
Nem mintha féltettem volna a saját testi épségem.
A petite nagyjából százötvenkét centis, ártatlannak tűnő lány mögött bezárult az ajtó. Úgy állt ott, mint a cövek, körbehordozta a tekintetét a füstös VIP-nak csúfolt fertő tanyán.
Egy kopasz, látszólag már meglehetősen kattogó forma éhes tekintettel ugrott oda, de nem a lány érdekelte. Sokkal inkább, ami nála volt. Feltépte a privát fürdőszoba ajtaját, és betessékelte a futárt.
Örökkévalóságnak tűnő néhány perc volt, mire az fellélegezve, jóval lazább testtartással újra megjelent, kezében egy jókora, zsugorfóliázott módszerrel össze tekercselt fehér poros zacskóval.

Hirtelen minden másnál fontosabbá vált az ő jelenléte. Senkit nem érdekelt többé a line up, a szarul beállított hang, vagy a tálcán kínált punci.
Kokain. Ketamin. És kilencvennyolc százalékos holland import MDMA kristály. Barnás, áttetsző színű. Étvágygerjesztő menü.
Önkéntelenül is megnyaltam a szám szélét. Úgy döntöttem, türelmesen kivárok. Megcsináltam még egy kombót, a telefonom rezgett, a pontszámláló pörgött. A többiek is, arcon, pedig még el sem fogyott minden… Semmi kedvem nem volt szocializálódásnak csúfolt üres eszmecseréket folytatni, amelyek a rövid felvezető small talk után hamar játszmává szövevényesedő, kétértelmű párbeszéddé váltak. Úgyis mindig ugyanaz volt a vége. Mindig ugyanarra ment ki a játék. Drogokra, szexre és, hogy aztán…

Tovább

Fehér-Hegy - Egri vár - Teveszikla

biobaromfi.jpg

- Nem tudom merre kell menni, úgyhogy én csak követlek vakon.

- Látod, mi ez, ha nem bizalom?

- Ikrek-es leszaromság.

- Én meg csak úszom veletek...

- Ez meg a halak leszaromság.

 

- Azok ott pillangók a lószaron?

- Erről írhatnék egy dalszöveget. Butterflies on the horse shit, do not run away when the smell hits :D 
shit.jpg

 

434819931_1377691269580786_7292266227934451788_n.jpg

- Hang vagy átkelni a leszakadt hídon!

- Valóban. 

Random túra

Ilyenkor mindig rájövök, hogy fika vagyok a hegyhez képest, meg a jelentéktelen kis problémáim is. Random kitalált istenség által elpöckölt fika. A magasság és a táv kihozza belőlem a mélyfilozófiát. Kezdem érteni a Lámákat és a tibeti hegyekben meditáló formákat. Ez a fullos enlightment.

 

Nem rendeltetésszerű használat

 - Örülök, hogy élek. Azaz nem örülök.
 - Nincs garancia, hogy a halál jobb. Az a baj, hogy semmire sincs garancia. És ha az életemre lenne, elküldenének a Pokol vevővszolgálatáról azzal, hogy baszódj meg, nem rendeltetésszerű használat. 
- Vagy, hogy pillanatnyilag minden ügyintézőnk foglalt, kérjük maradjon vonalban.
- Nem vesszük vissza, de levásárolhatja. 

Unicorn on Ketamine

 

 

 - Köszönöm, hogy végül elhoztál ide.
 - Szívesen.
 - Azt hittem csak engem érdekel ez a hely.
 - Ikrek vagyok. Van egy nagyon sötét... és egy nagyon rózsaszín oldalam.

 

....de jó, hogy nincs gyerekem.

 

 - Imádom ezeknek a lapoknak a szimbolikáját.
- Igen én is.
- Főleg amikor a farkánál fogva lógatja a fickót.
- Na jó, akkor húzok a munkára, a lakásra meg a kocsira.
- Ez jó lap.
- Megint leep of faith meg új kezdet. Egy éve huzigálom ezeket a melóra, és egy éve leep of faithet kapok. Egy kibaszott éve. 

- Miért szőrös a nők lába?
- Itt már nincsenek nők. Csak transzok. Mindenki transz. 

 

süti beállítások módosítása